S Z I L V E S Z T E R

Experimentális imagináció 

HAMVAS BÉLA 1951-től 1964-ig (54-től 67 éves koráig) az Erőműberuházó Vállalat építkezésein (Inota, Tiszapalkonya, Bokod)   raktáros, gondnok. 1957-ben, hét évvel a KARNEVÁL befejezése után írja meg újabb regényét, a SZILVESZTER-t. A világ sokat sötétült azóta – is. Erről szól ez az „experimentális imagináció”. A regény – 40 évvel megírása után – a Hamvas-életműkiadás 2. kötetében jelent meg először, a MEDIO Kiadónál.

HAMVAS BÉLA a KARNEVÁL-ban (1948-50) saját démonaival számol le. Mintegy háromszázzal. A SZILVESZTER-ben az emberiségéivel, vagyis mindannyiunkéival.

HAMVAS attitűdje ebben a regényben - saját szavaival: "Megrendültség, amely megrendíthetetlen marad és szüntelen meglepetés, amit semmi sem lep meg."

Ezt a megközelítést javasoljuk az Olvasónak és - oldalunkon - a Hallgatónak is.

A SZILVESZTER nehéz olvasmány. Hamvas itt már senkire nem volt tekintettel, hiszen nem is remélhetett olvasót. Csupán az igazság érdekelte. Mivel az emberiség eljutott a lét és nemlét határára, mindent mérlegre kellett tennie. A vérengző diktatúrák és a félhülye demokráciák létrontó mechanizmusai ugyanoda vezetnek: az ember hazug életre kényszerül, vagy vissza kell vonulnia a nyilvánosságtól, így elszigetelődik. Ráadásul felerősödnek a démoni erők, amelyek kiveszik az ember kezéből saját sorsa alakítását, és pótcselekvések sorozatára kényszerítik. Érdemes megküzdeni a regénnyel - ebben Hamvas humora is segít -  mert elvezeti néhány szilárd létigazsághoz az olvasót. Sorozatomat úgy állítottam össze, hogy a regény legfőbb kérdései benne legyenek. Abban is bízom, hogy az elhangzó szöveg  interpretációként segít majd a megértésben.

Hamvasnál a neveknek mindig van jelentősége, de mindegyik más logikát követ. Van, amelyik varázsszó, mint a démonok neve, van amelyik csupán hangulati (pl. a gusztustalan hangzású csimpalacsán, ami a csőcselékké süllyedt embert jelenti nála), van amelyik etimológiailag értelmezhető, mint az Ambrada, ami az ámbra misztikusan finom illatára utal és előkelő női név több nyelvben. Hamvas ebből ironikusan országnevet csinál egy velejéig rohadt és bűzös rendszer elnevezésére. Érdemes ízlelgetni (és szagolgatni) a neveket azzal összefüggésben, hogy kinek is - minek is a neve. Sokszor maga a hangzás is sokat elárul, de vannak csupán bosszantásra kitalált nevek, vagy játékosak: az indián Sassquachelu, amit persze saskeselyűnek érdemes olvasni. Fontos azonban a főszereplő (Hamvas alteregója a regényben) Patmore neve, ami tudatosan idézi Coventry Patmore (1823-1896) angol költőt, akit Hamvas igen nagyra tartott, és a Karneválban is többször idézi. A Szilvesztert lazán, a gyors megértés igénye nélkül érdemes rövid részletekben olvasni, és ha sikerül néhány sort aláhúzni benne, ami megragadja az embert, máris közelebb jutottunk hozzá - és önmagunkhoz.

A kiválasztott részletek a regény egy-egy lényeges aspektusát mutatják be. Itt megadott címük a regény szövegéből származó egy-egy idézet.